1973. december 3-án Henry Ford és a márka igazgatótanácsa meghozta a döntést: az olajválságra egy versenyképes kisautóval kell válaszolniuk. A gyártás 1976-77-es beindítása után éves színten 500 ezres darabszámot terveztek a Ford Spanyol, Német és Brit üzemeiből. Összesen mintegy egymilliárd dollárt költöttek a fejlesztésre, melynek eredménye a Ford addigi legkisebb autója lett.
Mi történt 1975-ben? Véget ért a vietnáni háború, Franco tábornok halála után János Károlyt koronázták Spanyolország királyává, Margaret Thecher a Brit konzervatív párt elnöke lett, a "Cápa" a legnézettebb film, és a Forma-1 világbajnoki címét Niki Lauda szerezte meg. Eközben az autós sajtó egy titkos tervről számolt be a Fordnál, amely "Bobcat" néven fut. A Fiesta előkészítéséhez használt kódnév nem számított újdonságnak a márkánál: a "Brenda" az Escort, a "Colt" és "Diana" a Capri, míg a "Hummer" a Transit terveihez szolgált. A végleges névvel kapcsolatpos spekulációnak végül az 1975 decemberében Detroitban megtartott sajtótájékoztatón vetettek véget, ahol bejelentették, hogy a Ford belépőmodellje a Fiesta nevet viseli.
Fejlesztése a Német Cologne és a Brit Dunton városában folyt, ahol az elmúlt fél évszázad legjelkentősebb Fordjai is születtek. Az Audi 50-esen alapuló VW Polo, valamint a Renault R5 megjelenésével az orrmotoros, elsőkerékhajtásos, ferdehátú koncepció nagy sikerre számíthatott. Célközönségét főleg a női vezetők alkották, különösen, hogy Nyugat-Európa eladásainak 20%-át Ők tették ki. A mai nepig futó Fiestából összesen 10 millió pédányt gyártottak. Nagy-Britanniában még mindig a három legnépszerűbb típus közt van, Németországban hétszer, Spanyolországban négyszer a legkedveltebb autónak számított. Az Olasz és Francia piacokon 13, illetve 8 évig a tíz legkelendőbb autó közé tartozott.
Első generáció:1976 nyarán háromféle változatban mutatkozott be a Ford Fiesta első generációja. A belépőmodelt 40 lóerős egyliteres motorral szerelték, ezt követte ennek 45 lovas változata, valamint az 1.1-es, 53 lóerős négyhengeressel szerelt Ghia. Csupán 700 kg-os menetkész tömegével kategóriájának egyik legkönnyebb autója volt, kis külső méretei ellenére lehajtott űlésekkel 1,2 köbméteres raktérrel büszkélkedhetett. Mai szemmel elvárható biztonsági felszereléseket még nem találhattunk a Fiestában, csak biztonsági üvegeket és magasságában állítható automata biztonsági öveket, de ütközési tulajdonságait már akkor számmítógépes programokkal optimalizálták. A szegmensben kedvezőnek számmító 0,42-es légellenállási tényezőnek (cW-érték) köszönhetően a legkisebb motorral szerelt változat 90 km/h-nál 5,6, 120-nál 8,2 míg városban 7,9 litert fogyasztott 100 km-en. A sportosabb autózás híveinek a Fiesta S modellt kínálták feszesebb felfüggesztéssel és egy plusz első stabilizátorral. Alapáron járt még a fűthető hátsó szélvédő, az extralistát pedig átlátszó, kivehető napfénytető gazdagította.
A Fiesta azonnal megnyerte a vásárlók és az autós lapok tetszését is. 1976 végén a Német "Bild am Sonntag"-tól megkapta az "Arany Kormánykerék" díjat, majd a Német "Mot" magazin olvasóinak szavazásán 31%-os eredménnyel, 29 ezer vokssal az év legjobb autója díjat nyerte el. A Brit Erzsébet királynő férje, Fülöp herceg design-díjjal töntette ki a Fiestát.
Mindössze 32 hónappal bemutatását követően, 197. január 9-én kigördült az egymilliomodik Fiesta a Német Saarlouis-i üzem kapuján. Tizenegy nappal később pedig már ott állt a sportváltozat a Monte-Carlo rally rajtjánál, a Finn Ari Vatanennel a volánnál. A 800 kg-os versenyautó dupla Weber karburátorral és elektronikus gyújtással készült, 1,6 literes motorja 155 lóerőt teljesített, amelyhez négyfokozatú váltó csatlakozott. Első versenyén a Fiesta 10. helyen végzett. A verseny sikerének köszönhetően nemsokára sportos modellel bővült a kínálat: az 1,3-as, 66 lóerős változatot 75 lovasra izmosították. Az 1980-as Genfi Autószalonon mutatkozott be a Fiesta Super S, szélesebb nyomtávval, 6x13 colos alumínium kerekekkel, 185/60-as, alacsony profilú gumikkal és alacsonyabb karosszériával. Elől és hátul spoilereket, míg az utastérben a fejtámlával gybeépített sportűléseket találtunk. A Super S az 1,1-es és 1,3-as motorokkal volt kérhető.
A Super S már a Fiesta XR2 előszele volt, amely 1981-ben mutatkozott be. 1,6 literes, 84 lóerős motorja mellett az egyidi könnyűfém kerekek és az első lökhárítóba épített ködlámpák különböztették meg az alaptípusoktól. Az XR2 szolgáltatta az alapot a Ghia tervezőstúdiónak a kétűléses Barchetta tanulmányautóhoz, amely az 1983-as Frankfurti Autószalonon debütált. Igaz, nagytestvére, az Escort nyerte az európai Év Autója díjat, hat százalékos német piaci részesedésével mégis a Ford egyik legsikeresebb modelljének számított. Újabb generációjának megjelenése előtt 1982-ben kívűl és belül apróbb módosításokat hajtottak végre.
Második generáció:1983 szeptemberében debütált a Fiesta felfrissített változata. Az újdonságot a Sierrán megjelent formai elemek, az előrenyúló motorháztető, keskeny levegőbeömlők, lekerekített élek és új fényszóró jelentették. A beavatkozások jótékonyan hatottak a légellenállásra, a cW-érték 0,42-ről 0,40-re változott, míg a fogyasztást a sebességváltó hosszabb ötödik fokozata is csökkentette. Az utasteret nagyautósabb szolgáltatásokkal bővítették, javult a szellőzés és még az L felszereltségi szinthez is jártak nagy térképzsebek, valamint osztattan dönthető hátsó űléstámla.
A Ghia és XR2 több levegőbeömlővel és igényesebb anyagokkal jött ki, míg utóbbit agyedi karosszéria-kiegészítő panelei is különlegessé tették. Megjelent az 54 lóerős 1,6 literes dízzelmotor, mellyel 90 km/h-s tempónál mindössze 3,8 l/100 km-es átlagfogyasztást mértek. 1984-ben elkészült a hárommilliomodik példány, amelyet egy pezsgószínű Fiesta Ghia kiadással ünnepeltek. 1984-ben a Fiesta az elsők közt szerelt katalizátort az 1,3-as modellekbe. A CVT fokozatmentes automata sebességváltó (CTX néven) elsőként költözhetett kisautóba, ahol a menetteljesítményekre és a fogyasztásra is kedvező hatással volt.
Harmadik generáció:Tizenhárom évnyi termelés után 1989 februárjában jelent meg a Fiesta teljesen új generáciúja modern vonalú, 3 és 5-ajtós modellekel. A formaterv teljes megújulása mellett a Fiestákhoz már rendelhető volt ABS, fűthető első szélvédő, CTX sebességváltó, vagy 1,8 literes dízzelmotor. A palettát 1,0, 1,1, 1,4, és 1,6 literes benzinesek alkották, utóbbi erőorrással 1989 októberében jött ki a 18 colos kerekekre állított, nagy első ködlámpákkal szerelt Fiesta XR2i. Az 1989-es Genfi Autószalonon tartott bemutatót hárommillió kilóméternyi tesztelés előzte meg lezár pályán és közúton egyaránt. Az újdonsággal egyszerre mutatkozott be a Fiesta Urba tanulmány, ideális városi kisautóként az egyik oldalon egy, a másikon két ajtóval, parkolószenzorral, beépített garázyajtó-nyitóval és a csomagtérbe épített hűtőgéppel. Piaci ellenfeleinek 1989-ben a VW Polo, Fiat Uno, Peugeot 205, Nissan Micra, Opel Corsa és Renault R5 számított. Ekkor már 5,25 millió Fiesta készült el 1976 óta, úgy, hogy az első fél évben több mint 500 ezer talált gazdára
A sportos Fiesta XR2i-t 1990-ben az RS Turbo követte, majd 1992-ben ennek alapjain a Fiesta RS1800i, névhez illően 1,8 literes, 16 szelepes, 130 lóerős motorral. Három további tanulmányautó is megjelent a Fiesta alapjain 1990-ben: a Ghia Bebop egy kétűléses pick-up volt, a Ghia Zig egy kompakt kétűléses roadster, míg a Ghia Zad egy szintén kétszemélyes mikroautó, a 21. századának címezve.
1993-ban a baleseteknél bekövetkező fejsérülések csökkentésére új, biztonsági kormánykereket szereltek be, de ekkor jelent meg az ötfokozatú sebességváltó, fényvisszaverő üvegből készült napfénytető és a kódolt lopásgátló rendszer is. Bemutatkozott az elektromosan mozgatható vászontetővel kínált FiestaCalypso is. 1994-ben minden változaton alapfelszerelés lett a vezetőoldali légzsák, opcionális az utasoldali airbag, övfeszítős a biztonsági öv és baleset esetén egy kapcsoló automatikusan elzárta az üzemanyag útját.
Modellfrissítések:1995-ben jelent meg a Fiesta felfrissített változata, amelyet már a Ztec SE családba tartozó, tizenhat szelepes könnyűfém erőforrások hajtottak: 1,25 literes 75 lóerős és 1,4 literes 90 lóerős. Az 1,3-as 60 lovast Endura-E-nek nevezték el, a sort pedíg az 1,8-as, szintén 60 lóerős Endura-D tette teljessé. A karosszéria hátsó része színte érintetlen maradt, a frontrészt viszont teljesen újratervezték egy nagy ivbe foglalt fényszórókkal és hűtőmaszkkal. A Német Cologne-i üzemben a napi termelést 960-ról 1160 autóra növelték: automatizált módszerekkel egy Fiesta legyártása csak 18,5 órát vett igényelt.
1996-ban a Ford elkészítette 250 milliomodik autóját, de ekkor volt húsz éves a Fiesta is, amelyből már 8,5 milliót készítettek. Ebben az évben, a Tornói Autószalonon mutatkozott be a Ghia Saetta tanulmányautó, amely már a KA formáit viselte. A vezetőé mellett a már utasoldali légzsák is alapfelszereléssé vált.
Az 1999-es Frankfurti Autószalonon jelent meg a Fiesta Jelenlegi generációja, amely a KA, Puma és Focus nyomdokaiban már a New Edge design stíluselemeit viselte magán. Az éles vonalakkal határolt karosszéria új felszerelésekkel, oldallégzsákokat négycsatornás ABS-t, szervókormányt, légkondícionálót és távkapcsolóval nyitható központi zárat takar. Az 1,6 literes, 103 lóerős motorral szerelt, 15 colos alumínium kerekeken és 195/50-es gumikon gördülő Fiesta Sport feszesebb futóművel, alacsonyabb hasmagassággal, erősebb fékrendszerrel és pontosabb kormányzással vonza a sportos autózás híveit. A Fiesta következő generációja a Frankfurti Autószalonon mutatkozik be.
Forrás: Car Page
Az utóbbi öt évben a már ismert két modell következett, melynek majdnem 4 m-es hosszúságával a legnagyobb Fiesta lett. A vonalai teljesen átalakultak. A hátsó lámpák a megszokott középső magasságból felcsúsztak és hosszúkásak lettek. Az első lámpák kiléptek az eddígí frontvonalból és a mutorháztető felső síkjára úsztak. A 2002-ben megjelent Fiesta rögtön elbitorolta a német "Arany Kormánykerék" díjat, melyet eddíg csak az első Fiesta birtokolt. A 3 és 5-ajtós karosszériák, már a modern védelmet képviselik, törekedve arra, hogy utasai biztonságba legyenek. A kaszni és a belső szín választéka az eddigí legnagyobbá nőtt és a motorpaletta is változatos. A leggyengébbet egy 1,3-as 70 lóerős 16V Duratec motor hajtja, majd következik az 1,25 literes 75 lovas, 1,4 literes 80 pacis, 1,6 literes 100 lóerős és a 2 literes 150 lovas benzines motorok zárják, ezenfelül az 1,4 literes 68 lovas és az 1,6 literes 90 lóerős dízelmotor (Duratorq TDCi) hajtja.
A sportos autót kedvelők számára a Fiesta ST és S áll rendelkezésre, mejnek 2 literes motorja 150 lóerőt biztosít! A 3 ajtós aszfaltgyűrő megjelenése tiszteletet parancsoló. A hátulján az "ST" jelzés megkülönbözteti összes társától.
A 2005-ös váltáskor a jármű elektronikájának egy részét a világítótestek, első lököst, műszerfalat és a hátsó fényvisszaverőket változtatták meg, de a motorpaletta maradt a régi. Az S és ST változatok szintén megtalálhatóak ebben a karosszériában. Az érdeklődés továbbra is jelentős a Fiesta eladási statisztikája alapján. 2006-2007 fordulóján a 30. születésnapja van a Fiestának, így egy 400 db-os limitált szériájú, egyedi felszereltségű és színű Fiestát dobtak a piacra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fiesta evolúció 
